Történet

Nem is azzal tett engem igazán tönkre, hogy fizikailag bántott: a szavakba burkolt bántalmazás sokkal nagyobb sebeket hagyott a lelkemen. Mintha kitépett volna belőle egy darabot, majd jól megtaposta, és ügyetlenül visszaragasztotta volna egy kétfilléres ragasztóval, ami csak arra jó, hogy pár órát tartson, aztán az odaragasztott darabka magától leváljon – vagy ő maga szakítsa le azt.

Kwong Lien a saját bőrén tapasztalhatta meg a kényszerházasság árnyoldalait: már két éve, hogy együtt él Wan Cheunggal, a város népszerű, mindenki által kedvelt, s mélyen tisztelt pszichológia professzorával. A nők irigylik, amiért egy olyan férfi mellett élhet, mint amilyen Cheung, de vajon ugyanolyan őszinte irigységgel és féltékenységgel tekintenének-e rá, ha megtudnák, hogy a férfi, akivel egybekötötte az életét valójában szadista? Hogy elég csak egy ferdén elhelyezett váza az asztalon, és a férfi, az a nyugodt jótétlélek, akit mindenki szeret, magából kikelve támad rá alárendelt feleségére? Valószínűleg nem. De amiről nem tudnak, az nem fáj... Jobban mondva, nekik nem fáj. Lien az, akin csattan az ostor, aki mindennek az elszenvedője, és bár tudja, hogy a sarkára kéne állnia, mégsem tehet semmit annak érdekében, hogy megszabaduljon a férfitól. Nincsen senki, aki mellette állna, és támogatná őt. Legalábbis egy ideig...
Wu Yifan egy átlagos férfi, aki csak nemrég lépett be a huszadik életévébe. A helyi egyetemre jár, és osztályelső. Mindenki áldott léleknek ismeri, és valóban az is; segít a szomszédnéninek, engedelmeskedik a szüleinek, még azzal is igyekszik kedves lenni (még ha ez nincs is az ínyére), akit legszívesebben a pokolba kívánna. Egyetlen bűne, hogy belehabarodik egy nála öt évvel idősebb, férjezett nőbe, s még a saját családját is hajlandó elárulni érte...

Nem áll szándékomban leírni és részletezni a nemi erőszakot (aki arra számít tehát, hogy ez valami nagyon kemény dolog lesz, tele erőszakkal és vérrel, azt el kell szomorítanom), ami előfordul a történetben, s a testi erőszakot is igyekszem úgy ábrázolni, hogy az ne legyen felkavaró. Pszichológiai és romantikus drámát szeretnék írni, nem pedig horrort. Ettől függetlenül szeretnék megkérni mindenkit, aki el szeretné olvasni, hogy a saját felelősségére tegye! Ha valami hibát találtok, vagy csak szimplán tetszik a munkám, nyugodtan lehet véleményt/kritikát írni, nem fogok megharagudni =)